A kutatási mentorálás kulcsszerepet játszik a fiatal kutatók fejlődésében – mégis gyakran informálisan, strukturálatlanul valósul meg.
Nemzetközi kutatások már a 2000-es évek elején rámutattak arra, hogy a mentorálás minősége nem alakul ki automatikusan. A kutatócsoportok mindennapi működésében sokszor doktoranduszok és posztdoktorok látják el a mentori szerepet, jellemzően formális felkészítés nélkül.
Ez azt eredményezi, hogy a mentorálás minősége egyenetlen, és nagymértékben függ az egyéni tapasztalatoktól.
A strukturált mentorképzés gondolata többek között Jo Handelsman és Christine Pfund munkájához köthető, akik a University of Wisconsin–Madison keretében indították el az első ilyen programokat.
Munkájuk nyomán született meg az Entering Mentoring program, amely kutatási eredményekre és gyakorlati tapasztalatokra épülő, strukturált megközelítést kínál a mentorálás fejlesztésére.
Az elmúlt két évtizedben ez a program világszerte meghatározó referenciává vált a kutatási mentorálás területén.
Magyarországon a mentorálás – gyakran „témavezetés” néven – a tudományos élet természetes része, ugyanakkor:
Ez eltérő mentorálási gyakorlatokhoz és egyenetlen hallgatói tapasztalatokhoz vezet.
Az Entering Mentoring magyar adaptációja ezt a hiányt célozza kezelni:
közös nyelvet, strukturált keretet és gyakorlati eszközöket biztosít a mentorálás fejlesztéséhez.
A MentorPont program ezt a nemzetközi tudásbázist adaptálja a hazai felsőoktatási környezetre.
A program az Eötvös Loránd University keretében, a Digitális Oktatásfejlesztési Kompetencia Központ (DOKK) támogatásával indult el 2024-ben, és célja:
A program junior és szenior oktatók, posztdoktorok és doktoranduszok számára egyaránt releváns.